Fogkövesség
A fogkövesség meglepően hamar kialakulhat a macskában, ennek oka első sorban az, hogy általában puha, rágást, tépést nem igénylő ételeket eszik. Ha sok fogkő rakódik le, a macska nyelve állandóan kilóg a szájából.
Az egyszerű fogkövesség bizonyos mértékig velejárója a mai modern macskatartásnak. A tápok és konzervek elterjedésével és kényelmes felhasználásával macskáink egyre kevesebbet kényszerülnek rágni, és ezzel a fogaik felszíne is kevésbé tisztul meg a reá rakódott lepedéktől. Pedig ebből a lepedékből azután hamarosan fogkő képződik!
A fogkövesség önmagában is súlyossá válhat az idő előrehaladtával, ezért figyelni kell, hogy milyen mértékű a fogakon és milyen a vele párhuzamosan kialakuló íny és nyálkahártya gyulladása. A fogkövet rendszeresen, még elhatalmasodása előtt, le kell szedetni.
Mikor kell azonban arra gondolnunk, hogy szakorvost, kisállat-fogászati szakembert keressünk? A „természetes" fogkőlerakódás lassú folyamat, és kezdetben nem jár fájdalommal, így a cicának nem okoz olyan gondot ami a táplálkozásban zavarná.
Létezik két elváltozás (mindkettő jellegzetes és súlyos), amelyeket a macskatartó könnyen felfedezhet kedvencében. Mindkettő tünete a fogkövesség is, de ez mindkettő esetében csak következményként jön létre.
A macskák gyakran vannak egyedül a lakásban, vagy azon kívül. Gyakran érheti őket olyan sérülés, esés, ugrás, menekülés közben, amikor valamelyik fogból egy darab letörik. Igen gyakran a magasból leugrás során semmilyen külső seb, vagy jel nélkül sérülnek a felső szemfogak, mert a fej elég „nehéz" ahhoz, hogy a talpra esés közben odakoccanjon a talajhoz. Ha a felület beton vagy kő, szinte biztos, hogy a szemfog eltörik. Az így sérült cicán pár napi étvágytalanságon kívül semmit nem észlelhetünk, hacsak minden nap nem nézegetjük a száját (ami elég valószínűtlen), vagy ha beszédes macskánk nyávogása közben nem tűnik fel a fog egy darabkájának hiánya (de ezt is elég bonyolult megfigyelni). Ha azonban a fog belseje, a fogbélüreg megnyílik, az viszont komoly fájdalmat okoz. Ez az oka, hogy a sérült állat pár napig étvágytalan, sőt a táplálékot egészében vissza is utasíthatja. A napok múlásával azonban a fogbélüreg, ereivel és a fogideggel együtt elhal. Ekkorra lényegesen csökken a fájdalom. Sajnos a folyamat kezelés hiányában tovább halad és idővel komoly tályoggá alakul. Miután az állat kevésbé rág, fájó fogát kímélni igyekszik, a lepedék és a következménye, a fogkő lényegesen gyorsabban alakul ki, mint átlagosan. Ilyenkor jellegzetes a kifejezett bűzös szájszag, a vastag fogkő, a vele járó gyulladás és szembetűnő az, hogy mindig azon az oldalon erősebb, ahol a sérülés van, mert a macska a másik oldalon igyekszik rágni. Az ilyen sérült fogat be kell tömetni kisállat-fogásszal.
Napjainkban egyre elterjedtebbé válik egy, speciálisan csak macskákban létező, a fogakra kiterjedő megbetegedés, melynek megnevezésére az angol orvosi leírás kezdőbetűit használják: FORL (Feline Oral Resorptive Lesion).
Ez a megbetegedés lassan járvánnyá válik a macskák körében. Sajnos igen nehezen felfedezhető, teljesen még nem tisztázott kóroktanú megbetegedés. Nem kíméli sem a fiatal sem, az idősebb macskákat. A betegség lényege, hogy a fogak belülről, a fogbélüreg felől, körülbelül a fogíny magasságában, máig tisztázatlan okok hatására, felszívódnak. A felszívódásért a fogbélüregben normálisan is jelenlevő sejtek a felelősek, amelyek ilyenkor megszaporodnak. A fog a nyaki részen, az ínynél szívódik fel lassanként és, szinte alig láthatóan, kilyukad. Ezzel a felszívódás folyamata nem áll meg, hanem tovább halad. Rendszerint a fogról a korona része letörik, és az íny a gyökér fölött bezáródik. Ez nagy fájdalommal, étvágytalansággal, szájszaggal járó betegség. A gazda nem vesz észre mást, csak azt, hogy macskája egyre válogatósabb. Gyakori a másodlagos fogkőképződés, amely az elváltozást gyakran elfedi. Miután a betegségre jellemző, hogy az ínynél, illetve alatta kezdődik és alakul ki, kimutatáshoz fogászati röntgenfelvétel és alapos kutatószondával való vizsgálat szükséges.
Mindenképpen gondoljunk erre a betegségre, ha a macskánk (akár fiatal akár idősebb) napról napra válogatósabb, nem rég szedték le a fogkövét, és ennek ellenére rövid idő elteltével újra panaszai vannak. Gyakran kedvetlen, talán a súlyából is veszít, kifejezetten kerüli a rágós ételeket, gyakran csurog a nyála és bűzös a szájszaga.
Speciális fogászati rendelőben minden fogkőeltávolításkor átvizsgálják a macskákat. Ha ilyen betegségre gyanakszunk, szakállatorvost keressünk fel! A gyakran és erősen fogkövesedő macskáknál mindig meg kell fontolni, hogy a fogkövesedés nem takar-e el valamilyen egyéb fájdalmas fogbetegséget.
Mireképes a száj?
A macska fog nélkül születik, a 26 tejfog a második hónap végére nő ki. A felnőtt macska 30 foggal rendelkezik, ebből 12 metsző, 4 szemfog, 10 előzápfog és 4 záp-(bölcsesség) fog. A macskák nem rágják meg ételüket, hanem tépnek belőle egy darabot és egészben lenyelik. A fogak mind védekezésre, mind támadásra egyformán alkalmasak. Az egészséges macskafog hófehér és csillogó. A fogak sárgulása, a fogkő lerakódása intő jel az állatorvosi beavatkozás szükségességére. A legtöbb egészségügyi probléma a szájban kezdődik. A nyál és az étel együttes hatására alakul ki a lepedék a fogakon és az ínyen, ami aztán fogkővé merevedik. A lepedék, a fogkő és a szájban lévő baktériumok együtt felelősek a fogszuvasodás kialakulásáért. A szuvas, gennyes fog okozta fájdalom elveszi a macska étvágyát, az étvágyvesztés viszont veszélyezteti a macska egészségét. Ráadásul a szájból a test más részeibe, a szívbe és a májba is könnyen eljuthat a bakteriális fertőzés. Bűzös a macska lehelete? Érdemes odafigyelni. A rossz szájszag ínygyulladást, foggyulladást, de még daganatos betegséget is jelezhet a szájban. A macska nyelve is multifunkciós szerkezet. Segítségével a macska behúzza az ételt a szájába, felgörbítve viszont úgy működik, mint egy merőkanál. Négy-öt leffentés a szájba, majd nyelés, ez az ivás technikája macskáéknál. Mellesleg a macska 34 fokon szereti fogyasztani az ételét, mert ez megegyezik nyelvének hőmérsékletével. A macskanyelv kitűnő tisztítóeszköz is, fényesre simítja a bundát, közben a felületén lévő, erőteljes, hátrafelé álló, kampószerű tüskékbe (bimbókba) fennakadnak az elhalt szőrszálak, a por és más idegen test. Ugyanezek a tüskék jó szolgálatot tesznek, amikor a macska a csontról leszedi velük a hús maradékait. Éppen e tüskék miatt jelent nagy veszélyt a macskára, ha a szájába cérnaszál vagy fonal kerül, hiszen a tüskékbe akadt fonalat nem tudja kiköpni.
